Hogyan húzzuk fel a zoknit a műtét után?

Németországban a szabvány szerint három hónapig nem szabad zoknit húzni, körmöt vágni... Illetve az ehhez szükséges mozdulatot nem szabad csinálni, hisz az meghaladja a 90 fokot. 
Az első nap a rehabon egy nővérke rám bízta a titkát: csavarjak fel egy törölközőt, hosszában, a két széltől befelé haladva. 

A végére húzzam fel a zoknit, amit szeretnék majd a lábamra juttatni.  Képződött egy kis alagút, amibe ha beletolom a lábamat, a zokni feljön a törölközővel együtt. Később a törölközőt kihúzni, zoknit megigazgatni (hátranyújtott lábbal) és mehetünk. :) 
Eggyel kevesebb dolga van a nővérnek. :) 

Műtét után pár nappal - normális esetben- lehet hátrahajlítani kicsit a lábat, sőt, a gyógytornán megtanították azt is, hogy kell letornázni magunkat egy hokedli segítségével a tornamatracra. Ez kb. 14 nappal volt a műtét után. 

És vissza is, persze, mert nem azért van a gyógytornász, hogy a csoport tagjait emelgesse... :) 

Akinek nem ment, annak természesen nem kellett csinálnia. :) 

A vezérfonal a gyógyulás ideje alatt: ha fáj, abba kell hagyni. 

Ja, és vetkőzésnél- öltözésnél jó szolgálatot tesz az egyméteres fogó, amíg nem szabad hajolni. Olyasmi fogó, mint amilyent a szemétszedők használnak az utcán. :) 

De praktikus. :) 

A műtét utáni lábdagadásról

Ma olvastam, hogy az operációt követő 4-5 hónapban előfordulhat, hogy bedagad a láb itt-ott. 
Az enyém most az utóbbi hetekben térd fölött. Nem igazi dagadás, csak érzem, hogy valami kis csomó van a térdem felett, ami érzékeny. eddig három ponton jelentkezett. Az első kettő elmúlt hamar, ez a harmadik picit nagyobb. Masszírozgatom.
Ma vettem tüsilabdát; ezt a gyógytornász ajánlotta, hogy ezzel masszírozzam. 
A fizioterápián láttam, hogy néhány beteg a falnak támasztott háttal, labdával masszíroztatja a hátát. Itthon én is megpróbáltam, hát szupi. :) 
Ugyanis fáj a hátam-vállam-nyakam is kicsit...
Szeretnék még venni úszótáblát (poliészter) kis labdát labdázni... 
Ma jót játszottunk a vízben. :) Vízi tollas labda, akarom mondani, vízi brettball. :) 
Ja, a legfontosabb: ha közvetlenül műtét után dagad a láb, arra van egy jó kis gyakorlat. 
Visszafeszíteni a lábfejet, kb. 50 másodpercig, naponta többször. 

Itt egy cikk, amit olvastam a témában és jónak találok:
https://vitalitasportal.com/gyors-felepules/mutet-utan-mit-tegyen-a-beteg-a-gyorsabb-gyogyulasert/

Bot nélkül

Ma úgy éreztem, hogy nagyon jól megy a járás. :)
Megpróbáltam bot nélkül intézni a dolgaimat a városban. Jól ment ott is. Hátul éreztem a gerincemet, meg össze kellett szorítani a hasamat-pocakomat.... éppen úgy, mint amikor először lépegettem egy mankóval. De nem sántítottam! 
Szuper érzés! 66 nappal a műtét után. 
Köszönöm, Mindenkinek, aki segített, aki ott volt és drukkolt... Nagyon hálás és boldog vagyok. 

Kb. két hétig látszólag nem történt változás a járásomat illetően.
Csak annyi történt, hogy egyre jobban tudtam terhelni, azaz ráfeküdni a műtött oldalamra.
Ma viszont szuper volt a járás, könnyedén ment.
Délután is gyalogoltam kicsit; kb. 5 km-t... :)
Most érzem az izmaimat. :)

Kórházi tudnivalók 2.

Németországban a kórházi tartózkodás napi 10 €-ba kerül. 
A Sportklinkán a televízió és az internet ingyenes volt a betegek részére. 
Bad Urachban napi 3 €-t kellett fizetni , ha valaki netezni akart, 2,50-et ha tévézni. Tévé nézésre volt egy közös helység is, a spórolósoknak. Vagy, akik nem tudták megengedni maguknak.... Én csak neteztem, de elég problémás volt. Állandóan leszakadt a netről, mindig újra be kellett jelentkezni, gyenge volt a térerő...
Amúgy Németországban nem fordítanak akkora gondot az internethálózat kiépítésére, mint Magyarországon. 
A felnőttek körében a facebook sem népszerű. Egyáltalán nem szeretik kiposztolni, mikor hova utaztak... 
A RH szintén napi 10 €, de nekem valamiért kifizette a nyugdíj biztosító. A nyugdíjasoknak nem fizeti... 

Ma is eléggé elfáradtam... szinte minden délután alszom... Na de vége lesz ennek, ha dolgozni kell mennem. :)
A mai nap felfedezése az volt, hogy az edzőteremben egy bicikli úgy van beállítva, hogy ne lehessen vele meghaladni a 90 fokos hajlásszöget.
Tetszik ez az ötlet...
Ma egy "rendes" biciklire ültem, picit magas volt, de a csaj nem engedte lejjebb; mondván, hogy akkor megkesz a 90 fok. Na, hát alig érte el a lábam a pedált. Nem is tudtam gyorsan tekerni...
Amúgy orvosilag minden rendben van.
Amint tudok szépen gyalogolni bot nélkül, kezdek el állást keresni.
Addig szerkesztgetem itthon a vektoros és pixeles feladataimat... Már vannak saját kis ötleteim is, csak idő kell hozzá.
Ma megtuddtam, hogy a "vállasok" gyógyulnak a legnehezebben, aztán a "térdesek", és a "csípősök" a leghamarabb. 

Kórházi tudnivalók

A műtétre két hónapot kellett várni. 

A műtét előtt jóval, egy vizsgálat alkalmával a lelkemre kötötték, hogy azonnal intézzek magamnak időpontot RH-ra. 

Fogalmam sem volt róla, hogy melyik hely lenne a legjobb... a legközelebbit választottam. Szuper választás volt, nagyon jó hírű klinika. 

A kórházban kaptam ékpárnát, egy másik párnát, amit a lábam közé kellett tenni, mert az az egészséges a csípőnek... Wc magasítót, csipeszt, mert nem hajolhattam... 

Ez kb. 29€-ba került. 

A betegszabadság első hat hetét a munkaadó fizeti, a többit a betegbiztosító. Dolgozó korúak esetében a RH-t a nyugdíjbiztosító fizeti. Ugyancsak a nyugdíjbiztosító felajánlott egy fél éves programot ambuláns RH-t. Heti két alkalommal gépi tréning és vízitorna. 

A műtét után el ekllett menni egy levéllel a háziorvoshoz. Ő is felírt egy fizioterápiás kezelést, amíg a második, ambuláns RH el nem kezdődik. 

Ez leginkább masszázsból , a szövetek lazításából állt, hisz mozogtam eleget, fitt voltam...

A kórház után két napot otthon kellett lennem, mert valami papír nem érkezett meg időben és nem tudtak fogadni a RH-n. Ettől ideges lettem, mert nem lett volna pénzem kiperkálni a 3 het bent lakásos RH költségeit... 

Két napon át injekcióznom kellett magamat. Na, az volt egy "mutatvány", amit előadtam a háziorvosnak, hogy én erre nem vagyok felkészülve... 

Aztán a RH-n kiderült, hogy van az injekció helyett tabletta is... 

A betegállományban nem szabad hiányzó napnak lennie, különben kiesik az ember a rendszerből. 

A múlt héten nagyon elfaradtam; ezen a héten pihentem. Csináltam a RH-t, meg gyalogoltam is, meg a háztartásban is szorgalmas voltam. Picit tanultam is. 
Kívülről nézve nem volt nagy változás; még mindig sántítok picit bot nélkül. Viszont az éjszakák még jobbak lesznek; már-már magától fordul rá a testem a műtött oldalra. 
A derekam fáj, illetve jelez, hogy azzal nincs rendben valami. 

Bärenschössle

7,3 km. 
Jó faradt lettem. Olyan izmaimat is érzem, amiket régóta nem. Biztos vgyok benne, hogy más izmokat mozgat meg az úszás, és mást a gyaloglás. Két bottal voltam, lassan mentem, de jó volt. Csak kicsit hosszū. :) 

Tegnap Göppingenben voltunk a Barbarossa Thermalban. 
Gyorsúszásban leúsztam 10 hosszt. Előtte 36 fokos vízben gyalogoltam, gyakorlatokat csináltam... Jõ volt, mert kevesen voltak, jutott hely a mozgásra. 
Eszméletlen jõ érzés a mozgás szabadsága. Fokozatosan kapom vissza a régi életemet. 
Már rá tudok picit fordulni a műtött oldalamra is, de azért ezt nem erőltetem, mert a rehabon Bad Urachban azt mondta egy orvos, hogy nem szabad azon aludni. Végülis, nem olyan fontos... Hadd gyógyuljon rendesen az a seb. 
Mondjuk, lehet, hogy szép lassan kicsúszna a proti? Van rá esély. 

Fizioterápia

Jól haladok a gyógyulással.
Ami kis fájdalmam van, az el fog múlni. Elmúlt a térdemből is, éjjel is egyre kellemesebb érzés kinyújtózni...
A három hetes rehab. után (Bad Urach) a háziorvos felírt még 6 alkalom fizioterápiát itt Kernenben, és a német nyugdíjintézet felajánlott egy 24 alkalmas fizioterápiát Stuttgartban. Kondigépek, célirányos gyakorlatok. Vízitorna, meg még nem tudom, mi lesz. 
Ez így teljesen optimális a gyógyulásra: fizioterápia, otthoni torna és gyaloglás. 
Ma csak 2 km volt, kb., meg 25 perc torna, 20 perc masszázs. 
Ma valahogy nincsen jó kedvem. Elszigetelve érzem magam a családomtól. Igazából nem tudtam, mire vállalkozom, amikor kijöttem ide. 
Nagy kérdés ez sokaknál, hogy hova is tartozunk? Ide tartozni úgy igazán soha nem fogunk, otthon meg már "túl léptek rajtunk".... 
Csak családdal érdemes kijönni. 
Na persze más a helyzet, ha a házastárs nem akar jönni... 
Tegnap láttam az új magyar filmet: Örök tél. 
Nagyon a hatása alatt vagyok még mindig. Többszörösen traumatizált emberek, háború, erőszak... 
A háború után a németek nagyon sokat dolgoztak azért, hogy oda eljussanak, ahol ma tartanak. És sok idős emberben még mindig benne van a félsz, hogy elveszíthet mindent, amiért megdolgozott. 

Túl vagyok a nagy traumán és újra tanulok járni; immár egy szép fémdarabbal a jobb csípőmben. 
2016 április 19-én mondta egy orvos Traunsteinban, hogy csont fekszik csonton; jövőre tervezzek be egy csípőműtétet. 
Hát nagyon nem akartam. részben azért, mert mindig sokat mozogtam, részben pedig azért, mert nem tudtam elképzelni, hogy hol fogok lakni a betegszabi ideje alatt, ki fog segíteni, ki lesz mellettem... 
Életemben nem voltam még ilyen bizonytalan élethelyzetben. 
Abban az évben a Chiemseenél voltam házvezetőnő. Nem is lett volna rossz, csak kicsi volt a szobám, rendezetlen a magánéletem és szúrt a lábam, amikor gyalogoltam. Ugyanebben az évben elveszítettem egy jobb kondíciókkal rendelkező munkát, mert lassú voltam. (Volt ott más gond is, de azt most nem részletezem.) 
Szóval, munkanélküli lettem, egyre nagyobb fájdalmakkal. 
Mivelhogy annyira bizonytalan volt  a helyzetem, mindenképpen dolgozni akartam... Belekezdtem egy hyaluroninjekció kúrába. Ideig-óráig segített csak, az 5 db. injekció. (Egy injekció 235 €, plusz a vizsgálatok...) 
Májusban már kortizol injekciót kaptam, majd szeptemberben, novemberben... alig tudtam már járni. Nagyon féltem a műtéttől, de már annyira fájt mindenem, hogy vártam is rá. 

Ez meg is történt 2018. január 19-én, nem sokkal reggel 7 óra után. 
Aznap én voltam az első műtött. Kb. háromnegyed 11-kor arra eszméltem, hogy egy ápoló mondja: "Die OP ist vorbei". 
Uh, megkönnyebbültem és szenderegtem tovább... időnként rápislogva az órára... Aztán visszatoltak a kórterembe, megkérdezték, hogy egy 10-es skálán hányas erősségűnek ítélem a fájdalmaimat... Mondtam, hogy 8-as. Kaptam - gondolom- egy csomó fájdalomcsillapítót. 
Délután már a mankókkal és egy ápolónővel mentem ki a wc-re. 
Semmire nem emlékszem a műtétből- hál' Istennek. 
Nem volt katéter sem, meg semmi, csak a kézfejemben tű, mert gyakran kellett vért venni, meg ott így szokás, nagy műtétek után, az infúzió miatt... De nem fájt. 
Ami a legszebb az egészben, ahogy épülök fel, ahogy kapom vissza a régi, mozgékony életemet. 

Ma pl. megcsináltam a kedvenc gerinctréningemet. Majdnem minden gyakorlatot meg tudtam csinálni és jól esett. 

https://www.youtube.com/watch?v=_SzV_MefiCg

Utána elmentünk sétálni és ebédelni, majd gyalog jöttem haza... 5563 lépés, azaz 3,6 km. 
Nem mondom, hogy nem érzem a korlátaimat, mert de. Lassabb vagyok még, és Nordic Wolking bottal járok, de fájdalomcsillapító nélkül! :) 

Ez egyébként szép teljesítmény 44 napos műtöttként. 
Egy hete egy mankóval mentem sétálni, akkor 5 km-t gyalogoltam. Most pénteken 6,7 km-t. 
Kicsit fáj a bal csípőm. Kíváncsi vagyok, mit mond az orvos, meg hogy elmúlik-e? 
Tavaly télen 3-as stádiumban járt az arthrosis, azt mondta a doki, hogy azzal még kihúzom kb. 10 évig. Meglátjuk.